A Magyar Természettudományi Múzeum és a Kínai Nemzeti Kulturális Fejlesztési Nemzetközi Stratégiai Kutatóintézet társszervezésében megvalósuló nemzetközi tudományos konferencia 2025 áprilisában még csak ötletként létezett, s mindössze hat hónap alatt vált valóra – ez rendkívül biztató és örömteli fejlemény. A konferencia „Az eurázsiai civilizáció génjeinek interdiszciplináris kutatása – Régészeti Kultúrák Hálózatainak kapcsolódási pontjai és azok hatásai egymásra témakörben valósult meg, fókuszában az archeológiai kultúrahálózatok kapcsolódási pontjai és egymásra gyakorolt hatásai állnak. A rendezvény multidiszciplináris, többdimenziós civilizációs párbeszédet teremt, valódi lépésként szolgálva a kultúrák és civilizációk kölcsönös megértésének elmélyítése felé.
„Amit egy nemzet, mint nemzet tesz, azt az emberiség társadalma számára teszi.” 2002-ben indult el a Kínai civilizáció eredete és korai fejlődése kutatási program, melyet 2022-től az állam különösen fontosnak tart és továbbfejleszt. A kínai civilizáció eredete nemcsak a hazai tudomány kiemelt kutatási témája, de nemzetközi szinten is folyamatos érdeklődés tárgyát képezi. Az eurázsiai kontinens az emberi civilizáció egyik legfontosabb bölcsője és találkozási zónája, ahol a kulturális gének és a kölcsönhatások titkai rejlenek. A Selyemút kereskedelme, valamint a sztyeppe kulturális terjedése mind-mind azt mutatják, hogy a civilizációk találkozása és dinamikája örök érvényű téma. Ma a tudomány hidján keresztül követjük vissza ezeket az ősi kapcsolódási pontokat, hogy magasabb szintű, mélyebb együttműködéssel új távlatokat nyissunk a civilizációk közötti integráció számára.
Hosszú évek óta dolgozom keleti és nyugati kultúrák közötti kapcsolatok, kulturális fejlődési stratégiák kutatásában. Mélyen hiszem, hogy a globalizáció és lokalizáció együttélésének korában az eurázsiai civilizációk kölcsönhatásainak újraértékelése nemcsak a múltba vezet, hanem a jövőt is gazdagítja. A civilizációs gének nem izoláltan léteznek, hanem a találkozásban integrálódnak, az ütközésben újulnak meg. A mai találkozónk nemcsak történelmi kapcsolódási pontokról szól, hanem a kulturális innováció energiájának felszabadításáról, a világ civilizációs sokszínűségének gazdagításáról is. A tudományterületek közti együttműködés tágabb perspektívát biztosít: régészet, genetika, nyelvészet, kulturális antropológia integrálódik, így komplexebben érthetjük a civilizációk mozgását és sokféleségét. Tudásösszevonással együtt ösztönözzük, hogy egy nyitottabb, befogadóbb civilizációkutatási paradigma alakuljon ki – ez valósíthatja meg a teljes nemzet kulturális kreativitásának ösztönzését az akadémiai térben.
A kínai bölcsek azt mondták: harmónia, de nem azonosság. Petőfi Sándor így írta: Csak együttműködéssel lehet a fény felé haladni. Kína hosszú ideje törekszik minél magasabb szinten nemzetközi együttműködésre, a kölcsönös előnyök új formájára. Ebben a kihívásokkal és lehetőségekkel teli korszakban különösen nagyra kell értékelni az olyan platformokat, mint a Bárdi projekt: ez a nemzetközi tudományos együttműködés fóruma, a kulturális párbeszéd és civilizációs kölcsönhatás példája, s egyúttal az emberi sorsközösség fejlődésének innovációs terepe. –
Li Jiashan,
Pekingi Nemzteközi Tanulmányok Egyetemének professzora,
A Nemzeti Kulturális Fejlesztési és Nemzetközi Stratégiai Kutatóintézet igazgatója
