Július 23. és augusztus 8. között rendezik meg Tokióban a XXXII. nyári olimpiai játékokat. A 2020-ra tervezett olimpiát az ötkarikás mozgalom történetében először – a koronavírus-járvány miatt – el kellett halasztani, és biztonsági okokból zárt kapuk mögött, nézők nélkül rendezik meg. Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása az olimpiák történetéről:
Az első olimpiát a hagyomány szerint i. e. 776-ban rendezték; ez csak egy napig tartott, egyetlen versenyszáma a hozzávetőleg 200 méteres stadionfutás volt. A görög városállamok versenyzői ettől kezdve négyévente gyűltek össze Olümpiában, hogy összemérjék erejüket, a négyéves ciklus a görög időszámítási rendszer alapja, az olimpia ideje pedig a városok közti béke időszaka lett. A versenyek alapelvének a kalokagáthiát tartották. A görög kifejezés a szép és a jó szavak összetétele, jelentése: ép testben ép lélek. Az ókori olimpia mindvégig a férfiak versenye maradt, nők még a nézők között sem lehettek jelen. Később bevezettek más futószámokat, a diszkosz- és gerelyvetést, távolugrást, birkózást, majd az ökölvívást, kocsiversenyt és pankrációt is, a versenyek időtartama pedig 5-6 napra nőtt. A győztesek, akik csak babérkoszorút kaptak, egész Hellászban óriási tiszteletnek örvendtek. A római hódítás után az olimpiák presztízse csökkent, végül I. Theodosius császár i. sz. 393-ban véget vetett a több mint ezeréves tradíciónak, és betiltotta a játékokat.
Az olimpiai eszme felélesztésével a reneszánsz óta próbálkoztak. A 17. századi Angliában, majd a francia forradalom alatt, 1796-tól rendeztek „olimpiai” játékokat, érdekesség, hogy utóbbi során használták először mértékegységként a métert. A 19. század második felében Angliában olimpiai fesztiválokat tartottak, az 1821-ben függetlenné vált Görögországban 1859-től került sor a Pánhellén Játékokra. 1869-ben e célra építették újjá márványból az ókori athéni stadiont, amely 1896-ban aztán az első újkori olimpiai játékok színhelye lett.
Az olimpia eszméjét végül a francia Pierre de Coubertin báró vitte sikerre. Coubertin olyan olimpiát tervezett, amelyen minden nemzet részt vehet, és az angol fair playt az antik tradícióval ötvözi. Az 1894 nyarára Párizsba összehívott Nemzetközi Atlétikai Kongresszuson 13 ország 49 sportszövetségének képviselői vettek részt, köztük a magyar Kemény Ferenc. A tanácskozásnak két programpontja volt: az olimpiák felújítása és az amatőr-kérdés. Ekkor alakult meg Demetriosz Vikelasz görög diplomata vezetésével a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amely úgy döntött: az új olimpiákon valamennyi nemzet sportolói részt vehetnek. A görög hagyomány miatt az első versenyeket Athénba, a következőt Coubertin tiszteletére Párizsba tervezték, majd négyévenként más-más ország valamelyik nagyvárosába. A társaság megfogalmazta az Olimpiai Chartát is, a mozgalom jelszava a latin Citius, altius, fortius – azaz: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” lett.
Az athéni játékok megrendezése a pénzhiány miatt sokáig bizonytalan volt, de végül sikerült átépíteni a 70 ezer nézőt befogadó athéni stadiont, és a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 6-án megnyílt a tíz napig tartó első újkori olimpia. A siker láttán a görög kormány – amely kezdetben ellenezte a játékokat – már azt akarta elérni, hogy a rendezés végleg Hellászban maradjon, de ezt Coubertinnek sikerült megakadályoznia. Az egymást követő olimpiai játékokon egyre nőtt a részt vevő országok, sportolók száma, akik egyre több sportágban mérhették össze erejüket.
Az ókori eszme, a háború felfüggesztése a versenyek alatt idővel visszájára fordult: az olimpiák éppen a két világháború idején szüneteltek. Az első világháború idején az 1916-os, a második alatt az 1940-es és 1944-es játékok maradtak el. Érdekesség, hogy 1914-ben Budapestnek ítélték a VII., 1920-as játékok rendezési jogát, de az elvesztett első világháború miatt nemcsak ezt vonták meg, hanem a magyar sportolók sem indulhattak az Antwerpenbe áthelyezett olimpián. A berlini versenyeket 1936-ban a náci propaganda színhelyévé tették, 1972-ben Münchenben a terrorizmus tört be a sport világába, az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i olimpia pedig a két világhatalom, az Egyesült Államok, majd a Szovjetunió bojkottjáról emlékezetes. A mozgalom mindezek ellenére fennmaradt, és az emberiség egyik legnagyobb közös vállalkozása lett.
A nemzetközi szövetségeket, nemzeti olimpiai bizottságokat és az olimpiai játékokat szervező bizottságokat tömörítő olimpiai mozgalom legfelsőbb, nem kormányzati szervezete a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A testület székhelye 1915-ig Párizs volt, azóta a svájci Lausanne. A NOB-nak jelenleg 102 rendes és 44 tiszteletbeli tagja van (a két magyar tag Schmitt Pál – aki 1995-1999 között alelnök is volt – és Gyurta Dániel), a NOB elnöke a német Thomas Bach, tiszteletbeli elnöke a belga Jacques Rogge.
2021.07.19.
(MTI)
