A francia André-Jacques Garnerinnek a világon első emberként sikerült kétszázhuszonöt éve, 1797. október 22-én sikeresen földet érnie ejtőernyő segítségével, egy párizsi parkban.
Az 1769-ben született Garnerin fizikusnak tanult, egyik tanára a hőlégballonnal kísérletező Jacques Charles volt. A francia forradalom kitörése után belépett a hadseregbe, ahol léggömbökkel hajtott végre feladatokat. Egyik küldetése során osztrák fogságba esett és három évig Magyarországon, Budán raboskodott. A börtönévek alatt a szökés reményében kezdett el foglalkozni az ejtőernyős ugrás megvalósításával. Ez a mutatvány addig csak a várfogságra ítélt Vincent Lavininek sikerült, aki 1767-ben harmincméteres magasságból kiugorva szökött meg, és bár később elfogták, leleményessége miatt megkegyelmeztek neki. Garnerin – Lavini példáját követve – lepedőkből készített kezdetleges ejtőernyőt, de kipróbálni már nem tudta, mert cellatársa lebuktatta.
Tapasztalatból évezredek óta tudták, hogy a légellenállás képes lelassítani az esést. Leonardo da Vinci a 15. század végén vázolta fel a mai értelemben vett ejtőernyő elődjét, ezt néhány éve el is készítették és sikerrel próbálták ki. Egy francia tanár 1777-ben egy halálra ítélt gyilkossal próbáltatta ki az általa tervezett „repülőköpenyt”: a légzsákszerű lebernyegekből összevarrt köpeny az esési sebesség növekedésével szétterült, és annyira lefékezte az ugrást, hogy az elítélt életben maradt. Louis-Sébastien Lenormand 1783-ban a Leonardo ötlete nyomán készített esernyőszerű, merevített vázú, 4,5 méter átmérőjű ejtőernyőjével előbb egy fáról, majd a montpellier-i obszervatórium 40 méter magas tetejéről ugrott le, és nem esett bántódása. Tőle származik az ejtőernyő nemzetközileg használt parachute elnevezése, a görög para (ellen, szemben) és a francia chute (esés) szavakból. Két évvel később a francia Jean-Pierre Blanchard egy léggömbből dobott ki egy Lenormand-féle ejtőernyőre szíjazott kutyát, és a négylábú épségben ért földet. Blanchard később azt állította, hogy 1793-ban, amikor ballonja megrepedt, azért maradt életben, mert volt ejtőernyője, de erre tanút nem tudott keríteni.
Garnerin évekig tökéletesített találmányát 1797. október 22-én (a forradalmi naptár szerint a VI. év brumaire hónap első napján) mutatta be a párizsi Monceau park fölött, hatalmas érdeklődő tömeg előtt. Az ő hét méter átmérőjű, a gázzal töltött gömb alá összecsukott állapotban, rúddal rögzített selyem körkupolájának – elődeitől eltérően – nem volt kerete. Felszállás után, mintegy egy kilométeres magasságban a léggömböt eloldották és az tovább emelkedett, miközben a gondola a kinyíló ejtőernyő segítségével ereszkedni kezdett. Az ernyő közepén nem volt lyuk, amelyen a levegő távozhatott volna, ezért egyre jobban imbolygott, a látványtól az összegyűlt tömegből többen elájultak. A feltaláló végül nagy zökkenéssel, de épségben ért földet a felszállás helyétől mintegy fél kilométerre, csak a bokáját ficamította ki. Az esemény tanúja volt a híres csillagász Jerome Lalande is, aki azt javasolta a feltalálónak, hogy a lengés kiküszöbölésére a kupola közepén alakítson ki nyílást.
Garnerin megfogadta a tanácsot, és a mutatványt rendszeresen megismételte. Amikor 1798 elején bejelentette, hogy a következő repülésére egy nőt is magával visz, valóságos hisztéria tört ki Párizsban. Előbb a rendőrségre idézték be, mert a hatóságok erkölcstelennek találták, hogy egy ismeretlen férfi és nő ilyen kis helyen szorongjon, de attól is tartottak, hogy az érzékeny női szervezet a csökkenő légnyomásra ájulással válaszol. Az ügy egészen a belügyminiszter asztaláig jutott, aki végül megadta az engedélyt. Az indoklás többek között leszögezte: „A kosárba beszálló két különböző nemű személy látványa nem botrányosabb, mint ha egy hintóval tennék ugyanezt”. A megtiszteltetés „Henri polgártársnőt” érte, aki szép volt és fiatal, és így hatalmas taps közepette szállt be a léggömb kosarába, az utazás is baj nélkül zajlott le (a földet érés ezúttal nem ejtőernyővel történt).
Garnerin 1799-ben egyik női tanítványa, s későbbi felesége társaságában is kipróbálta találmányát, Jeanne Geneviéve Labrosse így az első női ejtőernyősként vonult be a történelembe. Az egyre merészebb francia 1802-ben egy angliai kiállításon már két és fél kilométeres magasságból hajtott végre látványos landolást, ezúttal is sikerrel. 1823. augusztus 18-án egy új kialakítású léggömb építését ellenőrizte, amikor egy lezuhanó gerenda kioltotta az életét. Nevét ma egy hangulatos fasor viseli első kísérletének színhelyén, a párizsi Monceau Parkban.
2022. 10. 22.
(MTI)
